Októberi szerelem [antikvár]

A fehér papírvilág felébreszti a kételyt bennem, meg kell-e ezt a vallomást tenni. Nem vagyok abban sem biztos, hogy megőrzése érdemesek e régen meghalt, vagy csak elhalványult érzelmek. Bár anyám mindig azt mondogatta, hogy legfontosabb életünkben a szeretet, amit úgy kell őriznünk, mint a legféltettebb kincset. Ugyan drágakövünk sem kicsi, sem nagy soha nem volt, talán épp ezért ismertük értékét, mert ami soha nem volt a miénk, az a legbecsesebb kincsünk. Nehéz teherként hordtam szívemben azt a kincses szeretetet, ami belőle áradt. Ez a szeretet tett védetté, sebezhetetlenné a rajtam kívüli világ jéghideg érdektelenségével szemben. Sokszor nem áradt felém a fogadó készség, így tanított meg arra, hogy önzetlen legyek. Hogy megelégedjek azzal, ami nekem adatott.