Ol-Jörgen [antikvár]

Alig van ember, akinek ne volnának a művészi munkával szemben bizonyos előre kialakult követelményei. Idegzete, annélkül, hogy tudna erről, már eleve határt szab az író szabadságának! - Fantáziájában a régi dallamok kerek egysége jelenik meg - és valamely zamatos, jó ízek emléke, mihelyt e szót olvassa valamely címlapon, hogy regény. - Ízlése az eddig olvasottak alapján máris praeformálja azt a szépséget, amelyben része lehet. - Vagyis: mi mindnyájan lázadás nélkül tűrjük, hogy a művészetről való elképzeléseink meghatározott, kerek fogalmakká kövesedjenek bennünk. A teljes elfogulatlanság csodájával én alig-alig találkoztam eddig. Legtöbbször még azt a jóakaratot is nélkülöznöm kellett, hogy az olvasó ne annál szigorúbbra vonja szemöldeit, minél inkább el lehet készülve rá, hogy újszerű művészettel lesz dolga. Nem vagyunk annyira szabadok, mint amennyire méltó volna hozzánk! S mily nagy kárunkra! Épp ezáltal fosztjuk meg magunkat az igazi megújhodástól, felfrissüléstől és üdüléstől...