Olajfa-mező/Az erdész ur fia [antikvár]

Részlet az "Olajfa-mező" című műből: A mikor a kikötő, a kis provencei kikötő, Garandou emberei, ott a piscai öböl mélyén, Marseille és Toulon között, észrevették a halászatról visszatérő Vilbois tisztelendő ur bárkáját, a partra mentek, hogy segitsenek a hajót szárazra húzni. Magában volt künn a tengeren s bár ötvennyolcz éves volt, rendkivüli erővel, mint igazi tengerész evezett. Izmos karján felgyűrt ingujjában, mellén félig kigombolt, térde közé szorított reverendájában, oldalán a háromszögletű kalap, mig fejét fehér vászonnal borított, harangformáju taplósipka födte, erőteljes, bizzar délvidéki papnak, inkább kalandokra, mint misemondásra született embernek látszott. Néha-néha hátra tekintett, hogy jól megnézze, hol kössön ki, aztán arra felé kormányozta hajóját és ütemben, szabályosan teljes erővel kezdett evezni, hogy még egyszer megmutassa a délvidéki hitvány matrózoknak, miképpen bánnak az evezővel éjszak emberei. A jobbra, balra tova sikló bárka homokot ért mélyen fúrva bele orrát, mintha rámászni akarna; aztán hirtelen megállt s a papra várakozó öt férfi nyájasan, szivélyesen, hódolattal közeledett.