Öld meg Novembert! [antikvár]

NOVEMBER ADLEY a nevem, és augusztusban születtem. Apám mindig úgy szokta mesélni, hogy azon a nyáron a connecticuti éjszakák szokatlanul hűvösek voltak, és a születésem napján a juharfánk késő őszi színekben pompázott - innen kaptam a nevemet. Állítása szerint a levelek úgy ragyogtak a reggeli napsütésben, mintha lángokban álk volna az előkertünk. Apám azt is mondogatja, hogy többek között ezért rajongok annyira az erdei barangolásért. Nem vagyok meggyőződve az összefüggésről, mindenesetre szívmelengetőnek találom a történetet: arra az időre emlékeztet, amikor a világ még biztonságos volt, és a családomat sem fenyegette veszély.A biztonsággal kapcsolatban az egyik leginkább zavarba ejtő tény - különösen, ami a saját biztonságomat illeti -, hogy korábban sosem jutott az eszembe. Egykori CIA-ügynök, jelenleg pénzügyi igazgató apám gyakran a szememre veti, hogy túlságosan bizakodó vagyok, közben úgy szokta csóválni a fejét, mint aki csodálkozik, hogy egyáltalán rokonságban állunk. Ami persze teljes mértékben a saját hibája, hiszen az egész életemet ugyanabban a kisvárosban, ugyanazokkal a barátságos emberekkel éltem le, akik kö-