Oltyánok unokái [antikvár]

Részlet a könyvből: Dimitre kétéves koráig mitsem gyanított a lét rejtelmeiből. Ha megéhezett és szopni kezdte az ujját, sosem tünődött azon, hogy éhsége miért nem csillapodik. Hogy ezt a hiábavaló szokást az anyja emlőin kezdte valamikor, arra nem emlékezett vissza... Kisebb testvére még nem volt, sem pedig szomszédság, ahol csecsemőket láthatott volna emlőkön rágódni. Állatokon sem adódott összehasonlítási lehetőség... Bobok nevű szamarukon kívül még csak két varasbőrű öszvér éldegélt tanyai szomszéduknál, Tódoréknál. Ha kissé értelmesebb, bizonyára feltűnik neki, hogy sem a szamár, sem az öszvérek nem szopogatják patáikat éhségükben, hanem rágni kezdik a szekérrudat, vagy az oldalak nélküli szín tartógerendáit és ordítoznak. Még csak azon sem csodálkozott, hogy az egymástól meglehetősen távoleső két tanyai ház miért különül el annyira... Fogalma sem volt arról, hogy a világon léteznek egymásmellé épített házak is.