Olvadó jégkristályok [antikvár]

Ha azon az estén nem vagyok otthon, talán másképp alakul az életem. Csak később jöttem rá, egyik álmom életem legnagyobb tragédiáját jövendölte meg. Akkor még nem értettem az álmok üzenetét, de a történtek és a későbbi tapasztalataim után már hiszek bennük. Azóta vallom, az álom olyan, mint egy könyv, csak a lapjait nem mindig tudtam elolvasni. Érzem, sorsom születésemkor megíródott. Talán a lélekvándorlás során előző életemből fakadóan vagy a csillagok pillanatnyi állásából, de az is lehetséges, hogy a Mindenható akaratából, aki felügyeli a világot. Biztosan nem tudom, melyik, de hiszek abban, hogy az előre elrendelt sorsunk álmaink képeiben megsejtetik életünk szép vagy nehéz pillanatait. Hiszem, az emberi test nem csak öt érzékszervével és az agyával észleli a világot, hanem van egy megfoghatatlan hetedik is, mely az összes fizikai dimenziót átszelve, álmaink által megmagyarázhatatlan információk birtokába juttat. Tragédiám után minden reggel előveszem az éjjeliszekrényre készített kockásfüzetemet, és beleírom az álmomat, akár rólam vagy másról jövendöl Az utóbbi években talán a korábban elfojtott anyai érzelmeim miatt Balázs sokszor megjelenik az álmaimban. Igaz, ezekben a szimbolikus álomképekben én is jelen vagyok, de érzem, ezek az ő életének alakulását jövendölik meg. Még nem mondtam neki, hogy születésétől fogva úgy szeretem őt, mintha a saját gyermekem lenne, és azt szeretném, hogy boldog ember váljon belőle. Időnként újraolvasom az álmaimat és összevetem a valóságban történtekkel. Az évek alatt rájöttem, vannak olyan álmok, melyek közvetlenül a valós életünkről szólnak. Ezeket nem kell megfejteni, csak elkerülni az ott megjelent rossz dolgok bekövetkezését. De vannak olyanok is, melyek különböző szimbólumok által üzennek.