Olvasás holdfénynél [antikvár]

Részlet a könyvből:"MARINKA VÁNDORÚTJA Régen történt, az asztal fölött felakasztva még petróleumos lámpa égett. Késő őszi este volt, odakint sötét, mint a csizma szárában. Csak a kutyák ugattak hangos felelgetéssel válaszolva egymásnak az egyik faluvégről a másikra. Mrázék közönséges, hétköznap esti életüket élték. A nagyapa kisszéken ülve kukoricát morzsolt. Mellette egy pokrócon Jozsó és Miska kukoricacsutkából kis kutat épített. Mamájuk, helyes fiatalasszony, frissensült kenyércipót eszegetve kócszöszt készített a guzsalyára. A nagymama legkisebbik unokáját, Marinkát ringatta a térdén: Hinta, palinta, Nincs itthon a mamája. Elment a vásárba, Hoz neki cukrot kosárba. -Nagymama meséljen nekem! -Jól van Marinka, mesélek: -Hol volt, ott volt, volt egy szegény ember. Annak volt egy felesége. Azt mondta a szegény ember a feleségének: Az ekét meg az ökröket felrakjuk a padlásra és szántani fogunk." Ahogy szántottak, kiszántottak egy ládikót. Abban a ládikóban volt egy kisebb, abban még kisebb, és abban is egy még kisebb ládikó. Abban a kicsi ládikóban volt egy kosárka, abban a kosárkában volt egy kisegér. Annak az egérkének egészen kicsi farka volt. Ha annak az egérkének hosszabb farka lett volna, ez a mese is tovább tartott volna. -Nagymama meséljen még! -Melyiket meséljem? -Azt, hogy Tojás vándorúton". - Jól van."