Olyan mint a virág/Vidéki emberek [antikvár]

Részlet a regényből: Reákönyökölve arra az alacsony kőfalkerítésre, mely elválasztotta parkunkat a falu temetőjétől, különös terveket szőttem magamban. Ugyanis elhatároztam, ha meghalok, ez alá az öreg kőrisfa alá temettetem magamat, - igen ez alá - mely most is, mintegy védőleg terjeszti fölém, vastag karjait. Törzsébe, még gyermekkoromban bevéstem nevem kezdőbetűit, mintha éreztem volna, hogy ezt fogom később leendő fejfámul kijelölni. Én bizony lemondok arról a megtiszteltetésről, hogy őseim között, a családi sírboltban aludjam örök álmomat. Mennyivel édesebb lesz itt, ezzel a virágillatu földdel betakarva pihenni! Dolli (ő a nővérem) ha tul él engemet, szépen feldíszíti síromat. Két oldalt liliomokat fog ültetni, s a középre mintegy szemfedő gyanánt sok-sok ibolyát... no akkor igazán úgy fogok aludni, mint Hamlet mondja: "Csendesen, nem álmodva semmit, akár egy hamveder."...