Önarckép jelmezben [antikvár]

Részlet: ELSŐ FEJEZET amelyben a szerző felölti magára Gulliver jelmezét, hogy ezzel történelmi távlatot adjon gyermekkora első időszakának. I Atyám nagyon szeretett játszani. A színpadi előadásokon kívül részt vett minden elképzelhető játékban, ami csak létezett abban az országban, ahol gyermekkorom idején vándoroltunk. A matrózokkal kockajátékot folytatott, s ha egyes kapitányok szóba álltak vele, azokkal francia kártyával társalgott a szerencse nyelvén. Szerette a színes üveggolyókat is, gyakran megfordult a kikötőkben, ahol különösen tavaszi napokban gurigáztak a gyermekek a kenyérfák árnyéka alatt. Nagy kedvét lelte a lassúsági versenyekben is, ezer évre visszamenően ismerte a versenyteknőcök családfáját, mindenkor tisztában volt vele, hogy melyik teknőc a leglomhább. Ismeretlen embereknek megmondta a győztesek nevét, ő maga azonban sohasem tett a diadalt arató utolsókra. A természetet is főleg szerencsejátékokra használta. Előszeretettel fogadott az őszi levelekre, amelyeket rendszertelenül sodort és forgatott a szél. Fogadása tárgya az volt, hogy színére vagy fonákjára esik-e a levél. Kedvenc játékai közé tartozott az égi rulett is, amely abból állott, hogy ki kellett találni, piros vagy fekete madár tűnik-e fel először a nyári égbolton. Anyám rendkívül előkelőnek tartotta magát, mivel nekem adott életet, s élete a büszkeség e különös formájában merült ki. Színpadon ill anyákat szeretett játszani, anyákat, akiknek csodálatra méltó gyermekük van.