Önbizalompunpa [antikvár]

Lectori Salutem „Rendezni végre közös dolgainkat, ezjó mulatság, férfimunka volt, s a haza fényre derül, úgy érdemes." Üdv néked, Ezerfejű olvasó, az agyhalálba indulók köszöntenek tégedet! 1990 óta tartó és szakadatlan („hazádnak lankadatlanul ") fölfele ívelő (sőt: ívellő) újságírói pályám régen dédelgetett álma (már amennyire a pályák álmodnak/dédelgetnek), hogy egyszer írhatnóknák egy igazi, vérbeli Lectori Salutemet. Szakmánknak, amely, mondom mágegyszer, az újságírás, egyfajta talpköve, aranyfedezete, sine qua nonja és non plus ultrája, meg persze csimborasszója a Lectori Salutem; nincs valamirevaló havilap, magazin, szaklap tisztességes Lectori Salutem nélkül. A mi lektorjaink imádnak szalutálni, így aztán sok-sok-sok nagy, legendás, mitikus, epikus, leszbikus Lectori Salutemet tudnák idézni, de ezektől most, az idő rövidsége miatt (egy évtizedet kell még áttekintenünk, mielőtt kicsöngetnek), megkímélném önöket, drága Ezerfejű, hadd emlékeztessek egyetlenként a műfaj meghaladhatatlan császárára, a később körözött bűnözői szerepkörben is föl-föl- majd eltűnő Klivinyi Zoltánra (utoljára 2013-ban fogták el Kanadában, a Portik-ügy ikszedrendűjeként), egykori médiavállalkozóra, aki, amikor röviddel első eltűnése előtt, tulajdonosként átvette az igényes képanyagáról ismert Penthouse magazin főszerkesztését, fino-