Önéletrajzi emlékezések [antikvár]

Előszó Hálátlan feladat egy hallatlanul izgalmas, de korábban csak töredékeiben napvilágot látott emlékirat elé ajánló sorokat írni. Különösen nehéz, ha egy gyilkos humorú, és valóban sziporkázó, ráadásul európai műveltségű, nyitott, természetes szemléletű, de a magyar vagy erdélyi kultúrkörben kissé partra vetett, skót-görög származású, erdélyi emlékírók családi örökségét viselő asszony emlékezéseiről van szó. De mi lehet annál forróbb ajánló motívum számunkra, hogy a szerző, származása ellenére - a II. világháborút követő viszontagságai közepette, külföldi letelepedésének lehetőségei helyett - visszatér Erdélybe? Ugyanígy döntött szeretett férje halála után is, amikor megtagadta a Skóciába való visszatérést, „Hogy is képzeled? Itt sosem lehet unatkozni!", írja Erdélyről, választott hazájáról. Játékosság és pragmatizmus, szikárság, sziporkázó humor, világtörténelmi sorsfordulatok - és vidékiek egyaránt. Szévászti és Augusta, a görög és a skót nézőpont keveredése Rendkívüli emlékiratokat tart a kezében az olvasó. A kettős szöveg mintha két külön elbeszélést takarna, és valóban két krónika, két szempont, szinte két személyiség. A romantikus görög szigeteken zajló történet - akár a tenger áramlása, és ahogy szeszélyesen kanyarodik elénk Szévászti, a fiatal kamaszlány romantikus, valamint a környezetében élő szenvedélyes szereplők élettörténete -egyes szám harmadik személyben elmesélve. Egyéni írástehetsége leginkább ebben a részben nyilvánul meg: keresetlen egyszerűség és pompás megfigyelőképesség, egzotikus látásmód, a történések tömörítésének páratlan készsége, ami az írást olvasmányossá teszi. Ez a rész csupa íz, illat és szín, nem a gyermek- és kamaszkor nosztalgiája, hanem eleven emlékezés, amelynek egyik legszebb foglalata anyja és apja megismerkedésének története -nagyregényre való téma egyetlen bekezdésben. Aztán a második rész, melyet klasszikus emlékiratként, a hányattatott sorsú, már Erdélybe került fiatal lány, Augusta írja, aki Kemény Jánosnak, Erdély egyik történelmi családja leszármazottjának szerelme és felesége lesz. Az emlékirat e második része is kétívű, s mintha csak más kéztől származna. A szövegek magukkal ragadnak, és nem hagyják egyetlen percre sem letenni a kötetet. Bár az események sodrása megkapó és fordulatos, soha nem patetikus. Otthonos kedéllyel pörgeti a múlt századelő európai színterein az egymásba nyúló hétköznapokat váltó drámák, tragédiák, rémtörténetek és történelmi közhelyek és megpróbáltatások végelláthatatlan sorát