Öngól [antikvár]

Csak szellemi tettese leszek a rövidesen bekövetkező gyilkosságnak. Az általam sugalmazott - áldozatom által kialakított - alaphelyzetben cselekvő személyek indítják majd el a gyilkos gépezetet. Tervem éppen azért tökéletes, mert számítok tökéletlenségére: a kiszámíthatatlan véletlenre. Így végrehajtásában a - valószínűtlen és mégis valószínű - véletlen nem okozhat katasztrófát, nem kényszeríthet pillanatnyi döntés alapján született felületes megoldásra, melynek következményei végzetessé válhatnak. Ha a véletlen homokszemcséje kerül gépezetem fogaskerekei közé, akkor nem rögtönzés útján oldja meg a helyzetet, hanem átvált a második változatra; ha ott is üzemzavar keletkezik - megsemmisíti önmagát. Vagyis új módszerét eszelhetem ki áldozatom elpusztításának, mert engem a gyanú árnyéka sem érhet.