Önkéntes rózsák Sodomában [antikvár]

Részlet a műből: "Ez az álomjáték mindenütt valósággá dermedhet, ahol a halál három váltásban lebeg a városok felett az öntudatlanság puha kampóin.) Nagyobb a mi bűnhődésünk Sodoma bűnhődésénél is, amely elsüllyedt egy pillanat alatt. Azon az éjszakán tüzes üvegtengerré vált a levegő, és a város gyötrődve feljajdult. Izott az aszfalt, mint szégyen a világ arcán, és füstölt rajta az autók kereke. Öt órakor az épülethasábok között megszólaltak a hangszórók, amelyek minden reggel emlékeztették a város lakóit a rémületes eseményre; mihelyt a hangszórók elnémultak, K. északnyugati negyede fölé három helikopter emelkedett; a gépzúgás egyenletesen hallatszott, mint a szív dobogása a párnán, s csak akkor tűnt folyamatosan megélénkülőnek s kibírhatatlannak, mikor a nehéz szag is hozzátársult; ez a bűz nem hasonlított semmi azelőtt ismert erjedéshez vagy bomláshoz, s úgy hatott, akárha milliónyi puffadt dög gőzölögne forró, parti köveken, heves gyorsasággal, mint a kályhára lökött viasz, s valami kétségbeesett, önmegsemmisítő buzgalommal, hogy a rothadás párája nyomban posvány szivacsos közegein csapjon át, s felhővé tömörülve elinduljon a város felé. - Sodoma megint nyugtalankodik!"