Őrangyal [antikvár]

1. Jókedvűen fütyürészve tette be maga után az ajtót. Régen nem volt olyan jó kedve, amióta szembeszállt a fegyverek csövével, valahogy megszorult benne a kedély. A fáradtság sem csinál éppen tréfacsináló kedvet és e-zekben a hetekben Tarján Imre rendőrőrmesternek éppen elég oka volt a fáradtságra. Amióta megkezdték az ellenforradalmárok felszámolását, egy héten jó, ha három éjszakát ágyban tölthe:tett. Folyton talpon, fárasztó szolgálatban, feszülten figyelve, hiszen nem kevés fegyver volt még kint az ellenforradalmár oknál, s ki tudhatta, hogy éjjel, járőrözés közben nem támadja-e meg a járőrt valamelyik elszánt, mindentől elrugaszkodott ellenforradalmár huligán. De a rendőrőrmester most mindent elfelejtett. Csak az járt az eszében, hogy nemsokára otthon lesz, a családja körében. Láthatja fiát, aki éppúgy Imre névre hallgat, mint ő, az apja. Bizony az a kis ember, aki otthon fekszik a kis ágyban, csendes békében és egyelőre még vajmi keveset érzékel a világban folyó nagy küzdelemről, az ellenforradalomról, a banditák maradványairól. Pedig ez a harc érte is folyik, az ő jövőjéért. A kis ágy lakóját isi Tarján Imrének