Ordasok [antikvár]

,Eldöntöttem, hogy gazember leszek " Shakespeare: III. Richárd A karcsú, sárga sugár kétfelé osztja az égboltot. Még napközben is látható, függőlegesen irányul felfelé a nagy sarokház tetejéről, ahogy felnyúlik és eltűnik a semmiben. Szemben, a szálloda tetején egy második gyullad ki, azután egy harmadik, negyedik, a tér sarkait jelölve, megannyi sugárnyalábként merednek a tejszínű égbe. Néhány másodperccel később egyenletes távolságban vörös fények villannak fel közöttük, párhuzamosra igazodnak, s megállnak. A megmaradt közöket gyengébb fényű, alig látható zöld sugarak töltik fel. Néhány másodpercnyi szünet után a fények megmozdulnak, széttárulnak, játékosan, legyezőszerűen hullámoznak ide-oda, egymással szinkronban néhány kört írnak le, hogy utána nagy sebességgel egymás felé tartva, magasan az égbolton, egy ponton összpontosítva, fényből álló piramist képezzenek. A piramis szimbóluma a ma esti rendezvényen, kampányunk tetőpontján nagyszerű hátteret fog biztosítani a számunkra. A technikus érti a dolgát. A quadriga bronz lovai a kocsit kormányzó istennővel mozdulatlanul figyelik a fényjelenséget. Távoli forgalom zaja szűrődik be, megtörik a magas, egyenes falakon, elvegyül a hatalmas hangfalakból áradó zenével. Két kezemmel a pultba kapaszkodom, felnézek az izzó pontra, oda, ahol fókuszálnak a lézersugarak, és érzem, hogy remeg a fapadló az ütemes basszus-impulzusok alatt.