Ordasok [antikvár]

Erdély felől megindultak a fölkelők. Még nem lehettek itt, mert senki nem látta őket a mai napig, de szörnyű hirük megelőzte jöttüket... Senki bizonyosat nem tudott s azok a nyomorult emberek, kiket a németek dúlásai után is életben tartott meg az Isten, rémület és reménykedés között lesték, mi lesz hát? Mert a Partiumtól a Szepességig végigsivitott a hir, hogy Ecsed várán túlról megindult Szepessy Pál s megöl mindenkit, aki csak egyszer is szóbaállt a némettel... Hóhérkardja volt Szepessy Pálnak, amellyel csak két marokra lehetett dolgozni. De nem jött egyedül! Mert vele közeledett a felsőtiszai sikságnak a nagypipáju és kevésdohányu Szuhay Mátyás, ott jött - nagy búját hordozva a vállain - Kende Gábor, aki keserű hónapokkal előbb hagyta el ungi udvarházát, Erdély havasai felé futván az árva fejével. Most aztán visszafelé fordította lova fejét, hogy leszámoljon mindenkivel; ott kellett lennie a hadak közt a daliás hadadi Wesselényi Pálnak s ugy volt, hogy lóravetette magár immár a félig-gyerek Thököli is, aki apjának halálos-ágya mellől, az árvai várból menekült el harmad- vagy negyedéve őszön, hogy legalább a puszta élete maradhasson meg, miközben minden bokrot átkutattak utána a császári kopók...