Ordasok között [antikvár]

vAraltan vendég Hosszú, türelmetlen csengetés. Berthold ezredes, az I—C osztály főnöke más esetben bizonyára felugrott volna pamlagáról, amelyen elnyújtózva feküdt, és a telefonhoz rohant volna. Ezúttal azonban meg sem moccant. Behunyt szemmel feküdt tovább — aki látta, azt hihette, hogy alszik. Segédtisztje, KockenmüUer százados már többször kopogott a dolgozószoba ajtaján, sőt, mivel a hívó szóra hiába várt, óvatosan be is nyitott, de látva, hogy az ezredes behunyt szemmel fekszik a pamlagon — nesztelenül betette az ajtót, nehogy megzavarja főnöke pihenését. A százados tudta, hogy főnöke, Berthold ezredes, az előző éjszakán le sem hunyta a szemét. Csak hajnaltájban — minekutána Berlinből telefonhívás érkezett — engedélyezett magának némi pihenést. Ennél a telefonbeszélgetésnél a segédtiszt nem volt jelen. Mikor látta, hogyan merevedik vi-gyázzba az ezredes a készülék mellett, és hallotta, milyen alázattal beszél a kagylóba, lábujjhegyen kiment a szobából, bár — az igazat megvallva — nem tette be egészen az ajtót maga mögött. A százados a kiszüremlő mondatfoszlányokból is megállapította, hogy főnöke magával Himmlerrel beszélt, és hogy ez a beszélgetés váratlan, kellemes meglepetést jelentett az ezredesnek. Nos, egy ilyen beszélgetés után Berthold ezredes igazán megengedhette magának, hogy félórácskát zavartalanul, gondolataiba merülve heverésszen a pamlagon. Lám, milyen magasra értékeli a legfelsőbb parancsnokság az ő tevékenységét, melyet itt, Belorusszia erdővel borított — s a führer hadainak éppen ezért rendkívül veszedelmes — tájain folytat! Maga Himmler félreérthetetlenül célzott rá, hogy neki, Berthold ezredesnek új, még jelentősebb miuikakört szándékoznak biztosítani.