Ordasok tépte tájon [antikvár]

Részlet:"Olyan voltam, mint a pillangó, aki ide-oda repdes, szüleimnek egyetlen gyermeke, 1924. március 24-én születtem Gyergyóbékásban, tudja hol van ugye, ahogy jövünk lefelé a Gyilkos-tótól, elhagyjuk az Oltárkő alatt a Békási-szorost, egy néhány kilométer s ott van Gyergyóbékás, na, mi ott laktunk, ott gazdálkodtak édesapámék, tudom, hogy volt egy tíz holdas kaszálónk fent a havason, bent a faluban a ház körül szántó, azon termeltük a pityókát, s ejsze egy kicsi gabonát, erre már nem emlékszem pontosan, de a kenyérnekvalót legtöbbször napszámban kerestük, igen, napszámra jártunk a gazdag románokhoz, biztos, hogy jól fizettek, mert nekik több volt a földjük, úgy járt a kezemben a villa, a gereblye, a kapa, a lapát, mint a fűzfavessző, pedig olyan vékony, vézna könnyű voltam, mint a tollú, repültem, amikor mentünk fel a havasra kaszálni, a madarak sem értek ki hamarabb, féltettek is édesanyámék, mondogatták, hogy egyszer vége lesz a jó kedvednek Kovács Anna, de ki hallgatott akkor oda..."