Ördögi csontok [antikvár]

JIAWORTHI LELKÉSZLAK. 1852. ÁPRILIS4.Charlotte el sem tudott volna képzelni szebb helyet a tavaszi pompájában viruló Haworthnél és a környező tájnál.A fák virágba borultak, a láp zöldellt, a hangák bőségesen ontották a friss hajtásaikat, amelyek még mindig zsengének, puhának érződtek az ember talpa alatt, és amelyeket mindenfelé a friss szélben táncoló gyapotsás kis fehér, bárányfelhőre emlékeztető bolyhai pettyeztek. Ám akármeny-nyire örült is Charlotte, hogy itthon lehet, és kezd felépülni a hosszadalmas betegeskedésből, így rengeteg ideje meg lehetősége maradt az írásra, nem tagadhatta, hogy még most, ennyi utazással és nyilvános elismeréssel teli, hosz-szú hónap után is csapdában érezte magát: az elszigeteltség foglyaként. Hiába utazott el többször is Londonba, élvezte Thackeray, Mrs. Gaskell és igen, a drága George Smith társaságát, mindvégig úgy érezte, mintha a szíve egy része hiányozna. Nem, ez így nem teljesen igaz, a szíve háromnegyede hiányzott, mivel magával vitte a mennybe az öcs-cse és a két húga. Bárcsak történne valami csoda, ami hazahozná őket hozzá! Akkor Charlotte talán megint képes lenne nevetni, szeretni, és ami a legfontosabb: talán megint tudna írni! Néha, a hosszú, viharos nappalok meg éjszakák alatt csakugyan annyira vágyott támogatásra és társaságra, hogy szavakkal ki sem tudta volna fejezni. Mintha a magá-7