Ördöglakat [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kerékpárját vigyázva a korlátnak támasztotta, hogy a kormányon lógó degeszre tömött bevásárlószatyor tetején össze ne koccanjanak a tojások. A tojástartót természetesen ismét otthon felejtette. Rákönyökölt a vasra, fejét tenyerébe támasztotta, és nézte a vizet. Nem gondolt semmire. Hiszen éppen azért jött ki a folyóhoz, hogy kiszellőztesse a fejét. Hogy átjárja a késő őszi, vagy inkább már tél eleji szokatlanul meleg napsugár. Szerelmespár közeledett. Talán a mögötte lévő padra szerettek volna leülni, de egy pillanatnyi megtorpanás után továbbmentek. Meghitt kettősüket bizonyára zavarta az ő furcsa magánya. A már nem is fiatal nő, aki a sétányról a semmibe bámul. Nem illett a képbe. Lopva pillantott utánuk. Látta, milyen piszkosak a partot csapdosó hullámok. Szürke koszréteg tapadt a fűcsomókra. Mint a hanyagul kimosott kád egy alapos tisztálkodás után. Abban marad ilyen habos szennyfodor. Amit igazából képtelenség fodornak nevezni, hiszen a szóról a makulátlanul fehér blúz jut eszébe. Elindult. Lassan tolta a kerékpárt a korlát mellett, kormányán a himbálódzó, degeszre tömött bevásárlószatyorral. Az átlátszó zacskóban lapuló tojások egyikének már kifolyt a sárgája."