Ördögszekér [antikvár]

Az árvák. - Ott van Ecsed vára! - kiáltotta a főkapitány, visszafordulva nyergében a kis lovascsapat felé, amely a nádas sűrűjéből éppen kikaptatott az ingoványok közt kanyargó szilárd útra. A főkapitány kinyújtott karja a bevehetetlen erősség kibontakozó tornyaira mutatott, melyek meglepő hirtelenséggel emelkedtek fel a jövevények előtt, akiket a mérhetetlen lápok titkos útjain vezettek idáig ecsedi Báthory István országbíró emberei. Éppen ott, ahol állottak, vett egyenes irányt az út és nyújtózott el a huszárvár kapujáig. Az úton végigtekintve, látni lehetett a kaput, de már a palánkot nem; azt elfedték a buja, sűrű nádrengetegek és fűzfabozótok, amelyekben biztos halál várt minden élőre, aki nem ismerte a titkos utakat. Túl, messze a kapu mögül, magasan, fenyegetően emelkedtek a kővár hatalmas falai és fekete bástyái, tömören meredve az égnek. A főkapitány leakasztotta nyakából tehénszarv-kürtjét és háromszor hatalmasan belefujt. Feleletül nyomban felharsant rá a kürtválasz a kapu feletti filagóriából s egy minutum múlva az egyik fekete bástyáról nagyot pukkant a „hírlövő" ágyucska...