Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:- Fernand, könyörgök, hagyd abba a járkálást!Ravinel megállt az ablak előtt, és félrehúzta a függönyt. A köd megsűrűsödött. A rakpartot megvilágító lámpák körül sárga volt, az utcai gázégők alatt zöldes. Olykor gomolygó, súlyos felhővé duzzadt, máskor permetté ritkult, nagyon gyéren szitáló esővé, amelynek ragyogó cseppjei mintha megálltak volna a levegőben. A köd hasadékaiban homályosan meg-megjelent a Smoelen előfedélzete kivilágított ablakaival. Ha Ravinel mozdulatlan maradt, egy gramofon zenéjének foszlányait hallhatta. Onnan lehetett tudni, hogy gramofon, mert minden zenedarab körülbelül három percig tartott. A szünet nagyon rövid volt. Csak míg megfordították a lemezt. És máris újrakezdődött a zene. A teherhajóról jött.-Ez veszélyes! - jegyezte meg Ravinel. - Tegyük fel, hogy a hajóról meglátják Mireille-t, amikor bejön!-Ne hidd! - mondta Lucienne. - Nagyon óvatosan fog viselkedni... És különben is idegenek! Mit is mondhatnának?