...Öregség I. [antikvár]

2009. január elsején2009. január elsején, csütörtökön, pitymallatkor az író (Lásd még: Pusztai ősúr!") arra nyitotta ki á szemét, hogy azt gondolja: Hetvenöt éves vagy oki Természetesen tudta: mindösszesen évszám szerint lett annyi, hiszen világra jöttének a pontos ideje 1934. június tizenkilencedike, addig azonban még hátra van öt hónapja meg tizenkilenc napja HETVENÖTÉVES VAGYOK!!, gondolta újra és a GONDOLATÁBA bele-beleborzongott. Érezte, párnáján nedves a tarkója, vagyis: izzadt, fölötte pedig a szoba lakkozott deszkamennyezete (Lambériája!") olyan, mint valami mozdulatlan/mozdíthatatlan, tömör, fekete víztömeg, fokozva: tömör, fekete víztömeg négyszögű gránittömb alakzatban, gránitkő keménységben, GRÁNITsír-emlék gyanánt Önkéntelen, valamint: tétova cselekvés szerves részeként" bal kezével megigazgatta belül (A falnál!") alvó feleségén, Ilonán (Ilona Ősasszonyon!") a takarót, aztán már fent is volt azon a GRÁNITtömbön-kövön-síremléken. Visszaaludván, álmában LETT odafent, méghozzá egy csiszolt KŐmellvédre ("GRÁNITKŐmellvédre!") könyökölve és előrenézve; a lehető legmesszebbre. A mozdulatlan/mozdíthatatlan, TÖMÖR, FEKETE VÍZTÖMEGen túlra nyilvánvalóan nem láthatott, de azt észre vette/észre vehette, hogy MELLVÉDJE alól egy élénkpirosra festett csónak mered elő, egy kettős törzsű, gyorsjáratú csónak, EGY katamarán villás fecskefarok-forma orra. EGY KATAMARÁN!, nyilallt nagyot a szíve. EGY KATAMARÁN vár reá, hogy (Akár azonnal is!") átvigye őt a Léthén, az az: a Feledés Folyóján!! Gyorsan hátat fordított csiszolt GRÁNITKŐ-MELLVÉDJÉNEK. Bevallja: odáig volt a félelemtől. Félelmében elkezdett humorizálni. Mi az, a moszat alatt van és nyögdécsel? MO-SZATNÉ! Nem elképesztő? Hosszan restelkedett, aztán felemelte a tekintetét és kitartóan kémlelte az eléje terülő távolságot. Messze, nagyon messze tízenkétéves kisfiú pimpikált csordalegelőn. Mezítláb pimpikált, kiáltozva: Kender, kenderből a pendely, asszony inge alatt hervad el az ember! Persze, kenderkóc-madzagok lógtak a nyakában, hát , a fenekére huppant, majd elkezdett ostort fonni. KENDERkóc-madzagjait a jobb nagylábujjára akasztva, háromágban fonta ostorát. Ülvén a gyepen és előre hajolván, a nap pont a tarkójára esett". Volt ceruzája meg irkája, így sebesen leírta: Szikrázik a nap az égen. Már régen verset akart írni. Anyja a városban (Szatmárnémetiben!") vett neki ceruzát és irkát. Firkálj, fiam, ha az neked jólesik. Fő, hogy ne legyen belőled valami nyápic tintafosó. Az OSTORFONÁS ment, a VERSÍRÁS nem. SZIK-RÁ-ZIK A NAP AZ É-GEN, számolta ujjain a szótagokat. SZIKRÁZIK A NAP AZ ÉGEN. Begörcsöltek bal keze ujjai,7