Őrködők [antikvár]

„VIGYÁZZ A MADÁRRA!" Egy csodálatos Anya emlékére „Olyan hamar elfelejtik az embert" - hányszor hallottam Tőled, s mennyire igazad volt. Rohanunk, ingázunk, küzdünk, alig állunk meg egy pillanatra. Közben pedig észrevétlenül elszalad az élet. Bármi is történjen, mindig velünk leszel. Hogyan is tudnánk elfelejteni a rengeteg élményt, a közös küzdelmeket, a példátlan emberséged. Segítőkészséged, önzetlenséged olyan iránymutatás, amit büszke szívvel viszünk, és adunk tovább, mert egyszer a gyerekeink is megismerik majd a „Mamát". Szerencsések lesznek nem csak egy-egy képet nézegethetnek, a hangod is hallhatják. Azt a nyugalmat árasztó, lágy hangot, ami oly sok embernek adott reményt és hitet. Drága Anyu, most ugyan ezzel a kötettel búcsúzunk Tőled, ám tudjuk, hogy valamikor újra találkozunk. Talán épp Párizsban. Addig is együtt őrködünk: „az Angyalok fentről, mi idelent őrizzük Almod, s mire vágytál, egy jobb helyen a Lelki Békét megtalálod" Vigyázz a madárra! Szeretünk, Gege, Eszti