Örök fogoly [antikvár]

Részlet a kötetből: "Amikor apám Charles nevét kiáltotta dolgozószobájából, már tudtam, hogy baj van. Az ablakban ültem, éppen apám szobája alatt és láttam, öcsémet végigjönni az ösvényen, erősen szívta a cigarettáját, meg-megállt a szalviák előtt, úgy tett, mintha a virágokat nézné, aztán egyszerre eltűnt az üvegház mögött. Onnan, amint jól tudtam, könnyen átjuthat a gyümölcsösbe és a gyümölcsösből a „Délvidék''-re, (amint magunk között neveztük) persze nem olyan könnyen, mint még néhány évvel ezelőtt is, mert Charles ma már hat láb magas és a válla is szokatlanul széles. De július vége felé járt és a sűrű bokrok segítettek neki. Fräulein von Schlingen, amint én sejtettem, és amint apám tudta, lement a majorhoz, onnan a Lark Lanen keresztül a régi istállóépületekig, onnan pedig már csak az alacsony kerítésen kellett átmásznia, hogy eljusson a "Délvidék"-re."