Örök szolgaság I-II. [antikvár]

Részlet: Szomorú, szürke napra ébredt a város. Az égen nehéz, sűrű felhők gomolyogtak, a csípős, fanyarízű levegő pedig havat jelzett. Cselédlány lépett a gyermek hálószobájába és széthúzta a függönyöket. Gépies pillantást vetett a szemközti verandás, díszeshomlokzatú házra, majd a gyermek ágyához lépett. - Philip! Ébredj, Philip! - szólongatta. A kisfiú még félálomban volt. - Anyád látni akar - mondta a lány. A földszinten benyitott az egyik szobába és a gyermeket odavitte az ágyhoz, amelyben egy asszony feküdt, a kisfiú anyja. Az anya kinyújtotta a karját. A gyermek melléje bújt az ágyba. Nem is kérdezte, miért ébresztették fel. Anyja megcsókolta szemét, majd sovány kis kezével, a fehér flanell hálóruhán keresztül, végigsimított a fiucska meleg testén. Aztán még szorosabban szorította magához.