Örök szomjúság [antikvár]

Részlet: "Thespis kordéja", a kopott, zöldre festett maringotte nyikorogva, nagyokat zökkenve haladt a friss októberi esőtől vert országúton. Az elébe fogott két jószándékú gebe erejét meghaladó igyekezettel és feltűnő sebességgel húzta a komédiások mozgó otthonát, amelynek apró, zsalugáteres ablakán tarka, tépett rongyfüggönyt lebegtetett az Alpok felől lelopódzkodó őszi szél. Recsegett, ropogott a komédiások vándorszekere a gödröktől teleszántott, televágott úton, amelynek sarában még nem süppedtek mélyre az osztrák lovasok és a piemonti, meg francia győzők elveszett patkói.