Örömmel értesítjük [antikvár]

Részlet a könyvből:A Stefánia-utat azóta már Vorosilov-útnak hívják. A villa a csehszlovák követség épülete lett. A boldogtalanság első színhelye. Mesélik, csak január végére vártak, de anyám megijedt, mert éjfélkor dörömböltek a kapun. Már többször jártak nálunk fegyveres őrök. Akkor is burzsujok voltunk. Én mindig a rossz oldalon álltam. Ha keresztények kellett lennem, zsidó voltam, ha szegénynek, gazdag voltam, ha pénzre lett volna szükségem, nem volt egy vasam sem.Pár napos lehettem, amikor beköltöztettek hozzánk egy vörös tisztet. Bizonyos Domonkos bácsit. Akkor valamennyi nyugalom költözött a házba. Domonkos bácsit szerettük. Később két évig lakott nálunk. több régi családi fényképen ott ül - vicces, nagy fekete bajusza volt, bozontos szemöldöke és rettenetesen nagy bibircsókos, krumpli orra - és az ölében és nagyon komolyan babrálok katonaruhája fényes gombjaival. Ennyi az emlékem róla.