Orosz húsvét [antikvár]

"Ma már tudom: azon a délutánon, az utolsó orosz húsvétkor, amit ez a kolónia együtt tartott, csak a pontot tették valaminek a végére. Klári néni letépte magáról a ruhát, látszott, hogy alatta foltozott kombinét visel, ezzel a fehér ruhával együtt szaggatta ki magából az életet nehezítő felesleges tartozásokat. Azt kiabálta: magyar vagyok, mit akartok, hagyjatok. Később kórházba került. Sanyi bácsi magasra nyújtotta a könyvét: jó termetű ember volt, a másik-Iván hiába ugrált körülötte, nem érte el. Míg aztán egyikük - melyik? mindketten a másikat mondták utána - az elsőt meg nem ütötte. Hosszú és elkeseredett verekedés kezdődött. Mindjárt az elején elaludtak a gyertyák. Valaki felgyújtotta a villanyt. Engem anyám a sarokba állított asztal tetejére menekített, ő maga mellém szorult a falhoz, és sikítozott. Az eddig csak gyertyáktól megvilágított, most sápadttá, szűkké vált helyiségben gomolyogtak a hörgő, egymást tépő-rugdaló emberek. Klári néni, aki a fehér selyemruha foszlányaiban zokogott középen, Sanyi bácsi felesége, aki a leszakadt pokrócot tartó rúddal ment a fiai segítségére, másik-Iván, aki egyszerre csak felállt az egyik fal melletti padra, magasra emelte azt a tábornokképet, ami miatt az egész veszekedés kezdődött, hogy aztán megbillenve belecsússzon a verekedő, egymást tépő, egymástól menekülő embergombolyagba."