Őrült görög nyár [antikvár]

i.fgtett íEllen Brooks épp a repülőn ült sukhasana pózban, hogy elméje ^csendesedjen végre. Lazítani próbált, ezért légzésére koncentrálva egyre lassabban szívta be, majd fújta ki a levegőt. Lassan. Egyre lassabban Turbulenciába kerültek, ami nagyot lökött a gépen. Ellen riadtan nyitotta ki a szemét, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Megint eszébe jutott az egész. Hogy történhetett? Hogy siklott ennyire félre az élete? Hogy juthatott idáig? Eddig az állami adóhatóság értekezletein ücsörgött, amiket még az adószaklapok is megemlítenek, most meg jógáznia kell a repülőn, hogy meg tudjon nyugodni? Tényleg már egy túracipőt sem fog tudni venni magának, így, hogy vége a szép időknek? A Louboutins tűsarkúi még a drága borkülönlegességeknél is jobban hiányoztak neki. Egyszerűen remegett értük. Két kézzel belekapaszkodott az előtte lévő ülés támlájába, ismét lehunyta a szemét és tovább mantrázott magában. Koncentrálj. Erős vagy. Képzeld azt, hogy egy fa vagy. De ez sem segített. Körülbelül annyira volt nyugodt, mint Neil Armstrong a Holdon. Pszichológusra lett volna szüksége, vagy legalább Paul McKennára. Ezek közül persze egyiket sem tudta volna megfizetni, pedig a hipnózis még szerepelt a bakancslistáján, akárcsak egy utazás az Andokba és egy segv^ay-túra. Persze csak miután felgyógyult és összekaparta magát a padlóról, hogy újra visszazökkenjen a régi kerékvágásba. Ennek azonban még nem jött el az ideje. Nagyon nem.