Őserdőkön, tengereken [antikvár]

Minél szürkébb lesz körülöttem ez a mi prózai polgári világunk, annál gyakrabban hunyom le szememet, hogy lássak egy szinesebb, eredetiebb, kalandosabb világot. Minél több sárczipős, esernyős nyárspolgár hemzseg körülöttem, futkosván üzletei után, küzdvén a létért rendezett állami és társadalmi szabályok és megszokott bűnök szerint, annál többször jelenik meg képzeletemben Robinson Crusoe. Robinson Crusoe!Üdvözlégy feledhetlenül kedves, felülmulhatlanul érdekes alakja az első regénynek, melyet életemben olvastam! Üdvözlégy Robinson, szerencsés boldogtalan hajós, ki a hajótörésből épen menekülsz ki a délszaki, ember nem lakta szigetre. A sziget szűz őserdejének ezer éltető ereje és ezer halálos veszedelme közepett, ott bolyongasz im, elhagyatva, egyes-egyedül. És te, az emberi értelem és energia tiszta fegyvereivel bátran veszed fel az őseredeti harczot a létért. Nyomrul-nyomra mindent a magad javára hóditasz a természettől, amire csak szüksége van az embernek. Igen, még a résztvevő emberi szózatot is, mert hiszen nehéz küzdelmeinkben és keserveinkben nem tudtunk ellenni e nélkül sem. Az őserdő papagályát megtanitod beszélni s az a magányosság mély csöndjében megszólal feletted: szegény Robinson!" Te szegény" Robinson, milyen gazdaggá teszed te a mi képzelő tehetségünket! Mert nincs ennek több olyan drága s olyan el nem pusztitható kincse, mint amelylyel a te kalandjaid elolvasása révén tellett meg.