Összezárva [antikvár]

Részlet:EgyÉpp akkor kezdett havazni.Annié a fogas előtt álldogált,- amelyről nagy össze- Jl i visszaságban lógtak a kabátok, és a hátsó ajtó üvegablakán át kikukkantott. A sötétszürke égből halványszürke szemcsék hullottak alá, a szél felkapta és csigavonalban megpörgette őket, mielőtt leengedte az útra. Itt szürkéből fehérré váltak, majd eltűntek. Még egy perc, gondolta Annié, és megáll az olvadás. A hó összeáll. Csizmát kéli húznia, ha vásárolni megy. Kinyitotta a lépcső alatti faliszekrényt és belekotort, hogy kivegye a csizmáját. Felsóhajtott, ahogyan mindig is sóhajtozott, amikor megpillantotta a családi holmik rendetlen kuszaságát. Azután leakasztotta a kabátját a fogasról, kiszabadította az ujjait egy piros anorákból, és kifordította.A lépcsőről kettesével ugrálva, nagy dobogást csapva leszaladt egy fiú. Átlendült a karfán, és az utolsó négy lépcsőt átugowa érkezett a hallba. - Vigyázz! - mondta gépiesen Annié. - Egy n,apon még kitöröd a lábad.A gyerek ránézett, és Annié tudta, most azon gondolkodik, vajon hogy is vághatná vissza. Aztán csak vállat vont. - Dehogy töröm. - Odament az ajtóhoz, és orrát az üveghez nyomta. - Nézd, mami, havazik! Veled mehetek? - Annié begombolta a kabátját, felkapta a táskáját és gyorsan belenézett, benne van-e minden.-Mehetek?Anyja sebtében rámosolygott a fiúra, majd futó-