Őszi esték [antikvár]

Egyszer volt egy ember, annak volt egy darab földje. Az ember ezt a földet szántogatta, bevetette, learatta, évről-évre s mikor már azt gondolta, hogy kihasználta, kizsarolta teljesen, akkor túladott rajta. Az új tulajdonosa pedig odaállt, nézte a kizsarolt földet és azon töprenkedett, hogy ugyan mit kezdjen vele. Amíg pediglen ezen tűnődnék, ime jött karonfogva a szélviharral a zápor, nekiesett a földnek és elhordta róla a régi termő humuszt. S álmélkodva lát a földje feltárt rétegében az új gazda valami fényességet, mely, midőn megérintené, aranynak bizonyul. Ennek a földnek igazi értéke nem a termő humusza volt, hanem az, amit ez a humusz évről-évre való használata idején eltakart...