Őszi regény [antikvár]

Részlet a könyvből:Ahogy fölnézett az égre, mintha nagy kórházak betegágyainak elnyütt paplanait teregették volna ki rája, olyanok voltak a felhők. Hosszan nézett fölfelé, megnyult orral szagolta a készülődő eső illatát, amely oly nehéz nyomással ragad a tüdőre némely emberben. Nem tudott megnyomorodott lényével rendes gondolatmenetet erőszakolni a fejébe, de érezte, hogy merre van a hiba, tudta, hogy mely kerekek rozsdásodása okozza a bajt. Még ennyi előnnyel is meg tudott elégedni és szinte bizonyos elégültséggel szipákolt az orrán keresztül, mint a megbántott kisgyerek és ahogy lépkedett, minden lépésének ütemére ezt mondta maga elé:- De nem sirok...