Őszi szántás [antikvár]

Az eladó.Noszlopy Náci pipázott az ámbítuson és gyönyörködött a tyúkok kárálásában. Az asztalon volt egy palack bora és egy üveg savanyú vize, továbbá ott tartotta közelben a dohányszitát is, hogy ne kelljen a cseléd után kurjantgatni, ha kiürül a pipa. Maga az udvar, ahol a tyúkok káráltak - nevezetesen a kendermagos, meg a búbos - kényelmes nagy terület volt számtalan eperfával, továbbá egy terebélyes dióval, amelynek lombjai között nyáron rigók szoktak fürgéskedni.De most még kora tavasz volt, éppen hogy barátságosabban kezdett sütni a nap, a rigók ama meleg vidékeken jártak, ahová Noszlopy szerint sok bolond ember is ellátogat. Mert hogy mire jó az a nagy türelmetlenség, amikor úgyis eljön a nyár s annyi napsugarat szívhat magába mindenki, amennyit akar.Volt továbbá az udvaron gazdasági rész is, ami határozottan túlzásra vall, mert a gazdaság gyűjtőfogalma alá sorakozott állatok távolról sem voltak tisztában egyéni köreikkel és óvakodtak a határvonalaktól, amely határvonalak tulajdonképen szintén csak fogalmiak.Igy például a búbos, meg a kendermagos nem szemtelenkedett volna egészen az ámbitusi'g, a csikó nem rugdalódzott volna a hajdani virágágyak körül s a malacok is ott maradhattak volna a vályúk mellett, mert ott kaptak moslékot, nem a diófa árnyékában.Noszlopy Náci nem bánta mindezt, körülbelül nem bánt ő már semmit.