Bővebb ismertető
Előhang a második kiadáshoz.
Amikor ezeket a sorokat írom könyvemhez, a kakuk kiáltozik a Margit-szigeten; kétszer-háromszor szól, akármint figyelem útjában. Vajjon nekem kiáltott vagy pedig annak a tarfejű kert ásónak, aki minden tavasszal felássa a kertet, de kincsek helyett legfeljebb régi koponyákat talál a föld alatt?
Mindenesetre jó dolog tisztában lenni a feladatokkal, amelyek még hátra vannak: amikor a kakuk így takarékoskodik a hangjával. Itt van például ez a könyvem, amely évek óta elfogyott a könyvesboltok polcairól, most aztán valami különös szeszély folytán ismét megkezdi utazását az olvasók között, holott már olyan fáradtnak látszott, mint a Calderoni-cég gazdája, aki tudvalévőleg a legtöbbet utazott Magyarországon.
Utazó könyv. Benne van egy pillantás a régi Magyarországból, amelyet manapság némelyek már Szent Magyarországnak is neveznek, mint az elbújdosodott oroszok az ő régi hazájukat.
Nemcsak Alvinczi Eduárd halt meg azóta, - a bécsi lóversenytéren, ahol diadalait és bukásait aratta, - hanem sokan meghaltak, akiknek neve, alakja előfordul ebben a regényben. Itt-ott úgy tűnik fel a könyv lapozgatásakor, mintha az naplója volna a régi Budapestnek, annak a gyönyörű Pestnek, amelyet Bárczy István építgetett a háború előtt; mily elmondhatatlan kár, hogy nem fejezte be nagy művét!