Ősztől őszig [antikvár]

Részlet a könyvből: ,,A szenvedély ábrándokra támaszkodhat, de a boldogság a valóságon nyugszik. Chamfort Elállt az eső, ötre dudált egy távoli gyár, amikor becsengettem. Hideg, nedves szél fújt: a kaputól enyhén emelkedett a keskeny ösvény a teraszig; a sárga dáliák anyám őszi virágoskertjére emlékeztettek. Egy gyerek nyitott ajtót. Nyurga, szőke kamasz. Mintha öcsémet láttam volna. - Andor Béla professzort keresem. - Édesapámat? - Hívatott. Legyen szíves, mondja meg, Fejér Eszter van itt. Már ki is tárult az üveges ajtó: - Nos, megjött, Eszter? - Vidám hang volt, Andor hangja. Kezet fogott, és bennebb tessékelt. Míg csapzott, barna kontyomat igazgattam a fogas tükrében - hunyorgó, meleg pillantással követte mozdulataimat. Jó volt mosolygósnak látni tiszta kék, olykor szomorú szemét; s zavart ünnepélyességét: mintha ő maga is csak vendégségbe jött volna."