Öt testvér [antikvár]

1899-ben születtem. Most harmincnégy éves vagyok. Festőművésznek készültem, de az érettségi után besoroztak katonának és néhány heti kiképzés után kiküldtek a frontra. A második Bruszilov-féle támadáskor orosz fogságba kerültem, ahonnan három esztendő mulva, 1920 június hó 27-én jutottam haza, amikor a mi kis városunk, közel a Kárpátokhoz, hegyek és főként fenyvesek között, már idegen uralom alá került.A régi házban már csak Anyámat, nővéremet, Vilmát és Palkó öcsémet találtam. Apám nem élt már. Két bátyám, Tamás és Jozsinkó, akik állami hivatalnokok voltak, kevéssel Apánk halála és a megszállás után távoztak a városból. Tamás később úgy beszélt erről, mint vészterhes menekülésről. Az ő előadásán keresztül úgy hatott az egész megszállás, mintha az főként, vagy éppen kizárólag az ő személye miatt következett volna be. Mintha Prágában, Benes és Masaryk íróasztalán, egy nagy könyv lenne, a veszélyes magyarok névsorával és abban, mindjárt a legelső oldalon, az első sorban, nagy betűkkel, sok felkiáltójellel, Bory Tamás neve.