Öt világrészen keresztül [antikvár]

E sorok írója kora fiatalságában ismerte meg őt. Egy szemináriumban készültek az életre, egy volt tanítómesterük, példaképük: a nagy Prohászka Ottokár s mint tanítványai mind, egész lelkükkel az ő iskoláját járták. És ez az iskola százrétegű, kifogyhatatlan perspektívájú volt. Voltak, akiket a nagy mester szellemének ragyogása, lelkének melege, lendületének fanatizmusa bilincselt le inkább; s voltak, akik energiájának mélységéből, alkotóerejének vaskövetkezetességéből töltekeztek.Sebők Imre inkább az utóbbiakhoz tartozott. Talán azért is, mert a Gondviselés amúgy is bőven ellátta szellemi kincsekkel, gazdag és ragyogó fantáziával s neki arra volt szüksége, hogy fegyelmezett akarattal a lélek sok ingyen ajándékát a következetes célkitűzés vasbéklyóiba szorítsa. Ezért a nagy impulzusok nem állottak meg nála a felületen, de lehatoltak a lélek legmélyére, hogy azután aránylag rövid életútja alatt annál csodálatosabb eredményeket teremtsenek.