Óvj meg minket a gonosztól [antikvár]

1. Költözések 1. Mukkanni sem tudott, csak hevert a szőnyegen. A magasban, a beépített szekrény felső két ajtaja már nem mozgott. Ajaj, mióta feküdhet itt? Tán fel sem tud állni többet? Kezével megtapogatta, mi nyomja oldalt a lábát? Természetesen a bőrönd. Azt akarta bevágni a mennyezet alatti polcra, mikor a lendülettől elmozdult alatta a szék. Rossz ötlet volt ráállni! Most már mindegy. Fel kellene kelnie, nem fekhet itt ítéletnapig! A háta sajogni kezdett. Vajon tudja mozgatni minden tagját? Elfordította fejét jobbra. Sikerült! De mi ez? Két fekete nadrágszárat látott, amelyet feljebb fekete zakó, és vigyorgó, fekete hajjal keretezett férfiarc követett. Behunyta szemét. Nagyobb a baj, mint gondolta! Hiszen mikor hazajött bezárta maga mögött az ajtót. Ha mégis van itt valaki, aki csak áll csendben, mozdulatlanul mellette, az csak hallucináció lehet. Ráadásul, mintha apró szarvak álltak volna ki a fickó fejéből? Biztos megsérült az agya, ahogy lezuhant! Óvatosan kinyitotta újra a szemeit. Hátha, hátha már csak a fal lesz ott, mint illene! Aztán belehasított a kétségbeesés. Vége mindennek, hiszen megint az orra előtt libeg a fekete nadrágszár! Vagy mégsem? A szekrény olyan, mint máskor, a kezét is jól látja. - Mit keresel itt? - zendült ekkor bal felől a kérdés, amit, erejét összeszedve épp fel szándékozott tenni a fekete öltönyösnek. - Kérdezhetném én is barátom, de én toleráns vagyok! Jut hely mindenkinek - válaszolta kissé foghegyről a felcete nadrágszáras. Kész őrület! Mi folyik itt? - Tévedsz! Nekem itt hivatalos státuszom van! Neked nincs! Addig lépj le, míg panaszt nem teszek - zengett baloldalról. Ingerülten arra fordult, és könny szökött szemébe. Ezen az oldalán két fehér nadrágszár állt, amelyet fehér zakós, szőke férfi viselt! Itt döglik meg magányosan, víziókat kiváltó fejsérüléssel, tehetetlenül a padlón? - hasított belé minden eddiginél erősebben a rémület. Vagy már meg is történt? Egyetlen lendülettel felült. Tud mozogni! Nem törődve sem fehér, sem fekete látomással, négykézlábra állt a szőnyegen, majd lassan felegyenesedett. Imbolygó járással a konyha felé vette út-