Ozdor Telegd [antikvár]

Részlet a könyvből: Zeleméri Mikék és Ozdorok EGYEZERKÉTSZÁZHARMINC után történt, midőn az Oltvölgyi forgó-őrvárból egy lovascsapat közeledtét jelezték a Zeleméri Mikék torjai és várhelyi várainak, melyeknek toronyőre aztán messzehangzó jelkürtön tovább adta a biharczhegyi. a bodzai és szacsvai váraknak; onnan aztán nagy visszhangverő kürtöléssel eljutott az Ozdorok felhőkbe nyúló sasfészkébe, a négy forgótornyú Haragvárba. E kürtölésre a szántóvető mezei munkások mind haza takarodtak, a csordákat, nyájakat és méneseket biztos helyekre hajtották, magából a torjai várból pedig egy ijászcsapat vonult ki. hogy a közelgő idegenek számáról, barátságos vagy ellenséges szándékairól idejekorán hirt adhasson a környék népeinek. Az áteresztőnek nevezett völgyszoroshoz érve, az elől ügető Barangh hadnagy megállitá az ijászokat, kik bivalybőr mellvértet, ugyanilyen sisakot és farkasbőr kacagányt viselve, hátukon kézij, s tollasvégű nyilakkal tömött puzdra volt általvetve, balkezükben pedig súlyos csatacsákány.