Özvegy kisasszony/Novellák [antikvár]

Részlet a könyvből: Bouquet ur Forrón sütött az augusztusi nap. A nagy alföldi város poros utczái kihaltak a tikkadt levegőjű délutánon. Az emberek hűvös napnyugtáig nem kívánkoznak a szabadba. Házon belül maradnak s betett ablaktáblák mögött alusszák az ebédutáni nyári álmot, avagy a szobák hűsében foglalatoskodnak. A Miklós-utczai bognár-ház máskor élénk környékére ráborult az unalom. Az előtte álló hajtóskutat elkerülték a vízhordó cselédek és az itató szekeresek. A ház barnára festett kapuja eltakarta a járók elől a gyönyörűséges kertet, Veres Gábor büszkeségét. Vadgesztenye és akáczosok, közben cserjék szegélyezte színes gyepágyak magaslottak a fekete földből. Csoportonként violák, tulipánok, orgonabokrok, örökzöldek húzódtak meg az illatos fajrózsákkal tele fácskák körül, amelyek sugárirányban futottak a zöldleveles lugastól a hátsó kerítésfalig. A növényzet fáradtan lihegett a melegben. A száradó föld porladva repedezett az ültetések körül. A lakásba vezető fedett folyosó lebocsátott vászon függönyei mögött zavartalan csend honolt. Csak a pincze felől érkezett időnkénti zaj árulta el, hogy vannak a házban.