Pajkos történetek [antikvár]

Poggio Bracciolini, vagy másként Poggio Bracciolini di ser Guccio di Poggio di Guccio, ami igazán előkelően hangzik, öt esztendővel a nagy Boccaccio halála után született kisvárosi jegyző fiaként, az Úr 1380. esztendejében. Pápai titkár lett már húszévesen, sőt kilenc pápa mellett körmölt. És valóban fura dolgokat, mert hivatalos iratok mellett latinul fogalmazta pajkos történeteit. De hát a reneszánsz korábban az ilyen históriákon mindenki jól mulatott, maguk a pápák is néha. Bracciolini nem volt novellaíró, mint mesteri példaképe, Boccaccio. Adomákat írt, mai szóval humoros történeteket. Egy példa: a házasságtörés ellen mennydörög egy pap. Olyan felháborodottan, hogy ez csúszik ki a száján: "A házasságtörés olyan förtelmes bűn, hogy inkább tennék magamévá húsz szüzet, mint egyetlen férjes asszonyt." (A gyülekezet hevesen bólogat, hogy bizony így van.) Íme, a vicc születése. És ha valaki azt gondolná: hát istenem, ez a férfiú hatszáz éve élt, vegye számításba a mai pikáns olasz filmeket; témájukat akár maga Poggio Bracciolini is sugalmazhatta volna. Néha így is van.