Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Szepes vármegye északnyugati részének zordon magányokban bővelkedő vidékén, ahol a Poprád a Dunajecbe ömlik, egy Lengyelországgal határos völgyben volt valamidkor a kamalduli néma barátok remetesége, a Cierweny Klastor, a Vörös-kolostor.
A magas kőfalakkal bástyázott kolostort és a vöröstornyos templomot egészen elrejtette az a két magas hegy, amelyig a völgyet alkotta, ahol az önkéntes számüzetésnek ez a várszerű hajléka állott.
Csudálatos érzések, titkos sejtések lopóznak az ember lelkébe, mikor a lengyel földre vivő ősrégi országútról, - a Királyutról - meglátta a Dunajec völgyének sárgás-fehér és vöröses mész-szikláit, váromladékokkal és zöldelő fenyvesekkel megrakott kúpjait, meredek gerinceit.
Itt volt Nedec vára a magyar parton; a Dunajec balpartján a lengyel oldalon pedig a hires Corstyn és Sandec. A kárpáti kőóriások szédítő homlokán koronaként libegő romokat cserje és bozót lepi el. A várurak néhai szobáinak falain selyemkárpit helyett moha élősködik. A gőgös kómeszek és starosták helyett most a havasi sas uralkodik a vak ormok felett.