Palackposta és a többi Pannon-jegyzet [antikvár]

Szenteltvíz és becsület Rézsút szemben szülőházával, tegnap megáldottam TÓTH ILONKA emléktábláját Árpádföldön. A ráhintett szenteltvíz lecsordult a márványon, és belefolyt az aranyozott betűk árkaiba. Elvégezve a tisztem szerinti szolgálatot, hogy visszaálljak helyemre, megfordultam. Ekkor láthattam az ünneplő emberek arcát. Elégedettek, megkönnyebbültek voltak, mintha mindannyiuk közös kincsére, maguk vagy apáik hőstetteire áldását adta volna az ég. Ennyi elégtétel, a lelkiismeret jóváhagyása jár nekik. Igaz, járna több is, de abból valahogy bármilyen véres és bármilyen szent is volt ez a nemzetért vállalt áldozat, gúnyt űz a sors. Keresztanyám mellettem lépked vissza a kocsihoz és arról beszél, hogy a tárgyalást dokumentáló képeken milyen ártatlan, riadt tekintete volt Ilonkának, a fiatal medikusnak, amikor meghallotta a halálos ítélet kihirdetését. A fotók persze nem szánalomkeltésre, sokkal inkább valamiféle bátorító kéjelgés okán készültek, a riadt madárka tekintetével szemléltetve, hogy így fog megrémülni hamarosan minden, ma még sötétben bujkáló ellenforradalmár a néphatalom bosszúja miatt. Volt alkalom 5