Bővebb ismertető
Az elsőbálos Hervy baronesszre különösen vigyáztak, nemrég gyógyult fel súlyos betegségéből, és a híres bécsi professzor Abbázia levegőjét ajánlotta neki. Délelőtt édesanyjával és a nevelőnőjével sétált a volscoi sétányon, délután nevelőnőjével csónakba ült, a napernyőjével védekezve a déli napsugaraktól, élvezete a Kvarner öböl lágy hullámverését. Az evezős fiú, aki minden délután háromkor csónakjával várta, nem lehetett több húszévesnél. Amolyan mediterrán legény volt, barna bőrű, barna hajú barna szemű, villogó fogú. Kék ég, kék tenger, nyár, két fiatal - nem sok beszéd kellett, hogy megszeressék egymást. Amíg a bárónő, a nevelőnő vacsorához öltözött, a bárólány kiszökött a partra, a sziklához, ahol kikötött csónakjával a fiú. Egy kézszorítás, egy barátságos szó, talán egy csók is - ennyiből állt a titkos szerelem. És egy alkalommal valaki megleste őket...
Fehér Klára Nemes Lászlóné (Újpest, 1922. május 21. – Budapest, 1996. szeptember 11.) magyar író, újságíró.
1922-ben született Budapesten. Fiatal korában előbb gyári tisztviselőként dolgozott, 1945-1948-ban a budapesti közigazgatási egyetemre járt, közben elvakult fiatal kommunistaként a Szabad Nép belső munkatársa 1946 és 1949 között. Ez időszakban, a szovjet típusú egypártrendszer kiépülésének éveiben megszállott agitátorként a régi világ képviselőinek életét „leleplező riportjaival” vált ismertté, cikkeiben kérlelhetetlen dühvel támadt az általa negatívnak tartott jelenségekre.
1948-ra fenti cikkeinek köszönhetően a Szabad Nép egyik legismertebb újságírója. Az újság szerkesztőségében ismerkedett meg Nemes Lászlóval, akivel hamarosan házasságot kötött. A Rákosi-korszak igazságtalanságait eleinte elhihetetlennek érezték, a Párt iránti kritikátlan odaadásuk csak fokozatosan csökkent.
Az 1956-os forradalom leverése után a pártba férjével együtt nem lépett vissza, és semmilyen szerkesztőségi állást nem vállaltak el. 1957-től a Magyar Nemzet tárcaírója lett. 1979-től szabadfoglalkozású író.
Riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte pályáját. Az ötvenes évek elején írta első szépirodalmi műveit, színdarabokat és ifjúsági regényeket, melyek az ötvenes évek politikailag elkötelezett sematizmusának jegyében íródtak, a napi politika szolgálatában.
A hatvanas években is egyszerre újságíróként és íróként is alkotott. Leginkább a fővárosi értelmiség és a középrétegek világában érzi otthon magát. Kritika alá veszi az ügyeskedőket és hatalommal visszaélőket, a fel-felbukkanó moralizálás mellett nemegyszer lényeges problémákat ragadt meg, és a kisemberek kiszolgáltatottságának különböző formáit mutatta be. Figurái hétköznapi emberek, értelmiségiek, hivatalnokok, fiatalok, középkorúak és idősek, a hatvanas-hetvenes évek kádári konszolidációjának jellegzetes alakjai. Emberi sorsokat és magatartásokat gyöngeségeket mutat be. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt (humoreszk, vígjáték). Humora és mély emberismerete tették népszerűvé.
Regényeit több szocialista országban is megjelentették.