Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Palozsnaky kilép sírjából.
A sírdomb teteje kétfelé csapódott és olyan élesen, mintha csak igazi élőről volna szó, előttem termett belőle Palozsnaky Tamás. Valóban ez Palozsnaky, az izgága, elszánt, vakmerő Palozsnaky Tamás, a vaskezű, tallérokat tördelő pribóci kántor, a vén Palozsnaky Tamás, a pribóci vaskakasos katonák vezére, a fokosforgatók kapitánya, a bardóci völgy legendáinak hőse.
Ez ő, a nyugtot nem találó vén kuruc. Megjelenése meglepett, pedig már vártam reá, hisz szerződésileg kötelezte magát erre. Megfogadta, hogy halála után huszonöt évvel minden irománya és följegyzése az enyém lesz, akkor már nem fog titkolni semmit, és íme most a paksaméták megérkeztek . . . Tehát huszonöt éve, hogy sírba tettük ezt a nyugtalan lelket! És nem különös-e, hogy éppen most kívánkozik ki onnan, ebben a rettentő korszakban.