Paminó [antikvár]

Részlet a könyvből: Fidéli Félix igen tehetséges szobrász lett volna, csakhogy nem tudott szobrot faragni. Pompás eszméi voltak, de nem birt parancsolni a vésőjének, s az agyag csúfondáros vigyorgással bujt ki a keze alól. Hogy egyelőre ne is emlitsek többet, egyik legnevezetesebb alkotása lett volna az a szobrocska, amelyiknek a talapzatára Sokrates mondása volt odavésve : „Gnóthi seauton !" Egy Sokratesi arcu görög bölcs, aki egyik ujjával a mellét érintve, a másik kezével pedig elmélyedő mozdulatot téve mered maga elé. Már ahogy Fidéli elgondolta magában. Ez igy hatásos dolognak látszik. Igen ám, csakhogy amikor elkészült a szobor, mindenki mosolygott rajta és azt mondták, hogy a bölcs alakja egy rosszul eltalált vén lengyelzsidóé, aki most számitja ki magában az uzsorakamatot, amit az áldozataitól akar szedni. Ilyen szárnyaszegett sasok mindenütt vannak a világon. Megvannak a pompás eszméik, de amikor a művészi vagy gyakorlati keresztülvitelükre kerül a sor, a magasröptű madarak jámbor kis vakondokká idomtalanodnak s nem hagynak egyéb nyomot maguk után, mint egy kis turást, amely a halhatatlansággal ellenkező irányba segítette őket.