Pannon pestis [antikvár]

Részlet: T^ egyre csak döglöttek az emberek. XÜi S Elzuhantak és meghaltak éjjel és nappal, összeroskadtak és kiszenvedtek reggel és este, alkonyatkor és pitymallatkor, ebédidőben és munka közben, lakásban és utcán, járműveken és gyalog, nyaraláskor és teleléskor, vízparton és hegyvidéken, dombon és völgyben, viharban és szélcsendben, luxuslakásokban és mizerábilis odúkban, jakuzzikban és rozsdás lavórokban, könyvtárakban és tévéstúdiókban, piacokon és vendéglőkben, liftekben és színházakban, strandokon és stadionokban, és noha mindannyiszor a Duna és Tisza átszelte. Kárpátok ölelte magyar hazánkban, de úgyszólván csak és kizárólag a pannon fővárosban. Lerogytak és elpusztultak. Télen és nyáron, bús ősszel és kacagó tavasszal. Hanyatt vágódtak és kilehelték lelküket. Nők, férfiak, gyerekek. Öregek és ü^ak. Válogatás nélkül. Bár annyiban igen, hogy vidéken szinte soha. Mindig váratlanul, néha a legképtelenebb pillanatokban. Kiszenvedtek zokszó nélkül, zömmel valami hajdanvolt fővárosi épület elhagyatott területén, például az egykori Parlament, a mára nyomaiban sem látható Halászbástya, vagy a Műcsarnok és Szépművészeti Múzeum környékén, esedeg a valamikori Vajdahunyad vára vagy a markológépekkel kitépett Batthyány-örökmécses táján, ahol most az Üldözött Keresztyén Mártírok Emlékműve állt; vagyis elhulltak, a már meglehetősen feledés-