Pannonhalmi misztérium [antikvár]

Verőfényes vasárnapokon, évszakoktól függően, szívesen sétálok unokáimmal, Gergővel és Rékával Győrött a Dunánál vagy Tihany-Sajkodon a csúcshegy alatt a hullámzó Balaton parton. Hallgatom a víz csobogását, azután lehajolok, lapos köveket kereset; kacsázni tanítom őket, mint ahogy engem tanított az édesapám hajdanán. Ahogy a ferdén elhajított kő koncentrikus körök sokaságát indítja el a nyugodt víztükrön, úgy csobban bensőmben az emlékezés folyamata, s még érzékenyebben érint a pannonhalmi emlék, ahol tavasz idején ibolyázni és gombázni szoktunk. Víz, virágok, gombák, illatok, emlékek! Születésnapjaim szaporodó száma is egyre többször késztet elgondolkodásra, befelé forduló számadásra: leltárra. Ahogy egy gyors folyású folyam magával sodorja hordalékait, úgy cipelem magammal emlékeimet. Sötéteket - szépeket! Emlékezem barátságok születésére és egyre több búcsúzásra.